Tilinkó

Ősi fúvós hangszer, mely tulajdonképpen egy furulya- vagy peremsíppal ellátott egyszerű cső. Sokféle fából készítik, bodzából, berkenyéből, gyümölcsfából. Létezik fém és műanyag változata is, van aki üvegcsőből csinál magának.

Moldvában egyes furulyások és énekesek tilinkának nevezik, de van, ahol tilink, csilink, pilinka a neve. Szlovákiában koncovka-nak mondják, Szibériában kalyuka-nak. A hangszer rokonai előfordulnak Ázsiában és Afrikában is. Egyszerűsége miatt az elmúlt pár ezer évben valószínűleg több helyen is újra feltalálták a tilinkót vagy valamelyik rokonát.



A hangszer hossza változó: 55 cm és 90 cm között bármekkora lehet. Belső átmérője 12-16 mm között szokott lenni. Általában a belső átmérő és a hossz között 1:50-hez az arány.

Felépítését tekintve a legegyszerűbb tilinkó egy mindkét végén nyitott fa-, fém-, vagy műanyag cső! A cső felső végét körben élesre reszelik. Ekkor a szájnál ferdén tartva a peremre ráfújva csalhatók ki hangok a hangszerből.

Egy fokkal könnyebb megszólaltatni a perembevágásos tilinkókat, ezeknek U-, V, vagy félhold alakú szélhasítója van.

Megszólalás szempontjából legegyszerűbb változat a dugós-sípos tilinkó. Ebbe ugyanúgy fújják a levegőt, mint ahogy a furulyát szokták. Ez a legelterjedtebb tilinkóféle.

A moldvai tilinkón játszók elmondták, hogy régen hogyan készítették a hangszert. Tavasszal az egyenes fűzfaáfról lehúzták a héját, olyanról, amelyik nem csomós, majd ha sikerült, ferdén a szájhoz illesztették, és ráfújtak a szabadon lévő peremére. Ha így megszólalt akkor kész volt a hangszer. A fűzfakéreg tilinkó csupán csak órákig vagy napokig volt működőképes, ezért az ügyesebb emberek fából készítettek tilinkót.

Mivel a tilinkón nincsenek játszó-lyukak, mint a furulyán, ezért ezen a hangszeren a felhangokból lehet kijátszani a dallamokat, egyre erősebb ráfújással. Az egyik kéz mutatóujja a cső alsó nyílását könnyedén nyitja, vagy zárja, így változtatja meg a hangmagasságot. A nyitott csövön a teljes felhangsor, a zárt csövön pedig a páratlan számú részhangok szólalnak meg. E természetes hangsor kb. a 22. felhangig terjed, e hangok adják a hangszer hangkészletét. További lehetőség még hogyha a csövet csak félig zárjuk be, ekkor újabb hangközökkel bővül a választék. Nyújtani lehet a hangot úgy, hogy egészen befogjuk a csövet majd fokozatosan oldalra húzzuk az ujjunkat és egyre nagyobb nyílást hagyunk. Lehet nagyon gyorsan zárni-nyitni a cső végét, ekkor érdekes hangeffektet kapunk.

A tilinkón kijátszható természetes felhangsor egyes hangoknál +- 20-25 centtel eltér a mai temperált hangsortól, emiatt a tilinkónak teljesen egyedi hangja van (mondhatni ősi), minden egyéb furulyától jól megkülönböztethető a dallamvilága! Tilinkón játszható dallamsort más (egyéb fúvós) hangszeren nem igazán lehet utánozni! A fülnek és a léleknek nagyon kellemes, gazdag hangú, teljes értékű hangszer a tilinkó. Avatott kézben meglepően virtuóz dallamformálást tesz lehetővé, sokszor trillázásokkal, hajlításokkal és egyéb technikákkal tarkíthatjuk a játékot.

Talán meglepő egy ilyen szinten egyszerű hangszernél, hogy akár 2-3 hónap is eltelhet mire minden kijátszható hangot nagy biztonsággal el tudunk játszani! Valójában nagyon sokoldalú hangszer.

A tilinkó ősi mivolta ellenére ma is él és virul, sok mester készít tilinkót idehaza is. Népzenére szakosodott hangszerboltokban mindig megvásárolhatók lesznek. Kirakodóvásárokon néha fel-fel tűnik egy-egy furulyakészítő mester aki árul tilinkót.

A mai tilinkók általában pontos hangolásúak. A hangolás mindig a legmélyebb még kijátszható hangot jelöli. Megtalálható a teljes CDEFGAHC skála, mélyebb és magasabb fekvésben is. A mélyebb hangú tilinkók hosszabbak 70-80 cm, a magasabb alaphangúak rövidebbek 40-50 cm.

-Amanita-


Forrás: nadishana.com; www.moldvahon.hu; mek.oszk.hu; www.aural.hu; www.obertonfloete.de